A búvárkodás történetében a tartályszelepek döntő szerepet játszottak a búvárok biztonságának biztosításában és a víz alatti felfedezés megkönnyítésében. A legismertebb évjáratú szelepek közé tartozik a K-szelep és a J-szelep. Íme egy rövid bevezetés ezekről a lenyűgöző búvárfelszerelésekről és történelmi jelentőségükről.
A K szelep
A K szelep egy egyszerű be-/kikapcsoló szelep, amely a legtöbb modern búvártartályban megtalálható. A levegő áramlását egy gomb elforgatásával szabályozza a légáramlás szabályozására. A szüreti búvárkodásban az eredeti K-szelep, amelyet „oszlopszelepként” ismertek, szabaddá tett gombbal és törékeny szárral rendelkezett. Ezeket a korai szelepeket nehéz volt karbantartani, mert kúpos menetet használtak, és teflon szalagra volt szükség a tömítéshez.
Idővel fejlesztések történtek, hogy a K szelepek robusztusabbak és könnyebben használhatók legyenek. A modern K szelepek biztonsági tárcsákkal, robusztus gombokkal és O-gyűrűs tömítéssel rendelkeznek, amely megkönnyíti a felszerelésüket és eltávolításukat. Az anyagok és a tervezés terén elért fejlődés ellenére a K szelep alapvető funkciója változatlan marad.
A K szelepek legfontosabb jellemzői
●Be/Ki funkció: Egy egyszerű gombbal szabályozza a légáramlást.
●Robusztus kialakítás: A modern K szelepek erős gombokkal és alacsony profilú kialakítással készülnek.
●Biztonsági lemezek: Biztosítsa a biztonságot túlnyomás esetén.
●Könnyű karbantartás: A modern szelepek könnyebben beszerelhetők és eltávolíthatók az O-gyűrűs tömítéseknek köszönhetően.
A J szelep
A mára nagyrészt elavult J szelep forradalmi biztonsági berendezés volt a régi búvárok számára. Egy tartalék karral rendelkezett, amely további 300 PSI levegőt biztosított, amikor a búvárok fogyni kezdtek. Ez a tartalékmechanizmus elengedhetetlen volt a merülő nyomásmérők előtti korszakban, mivel lehetővé tette a búvároknak, hogy tudhassák, mikor fogy el a levegő, és mikor kell felszállniuk.
A korai J szelepek rugós terhelésűek voltak, és a búvár lefordította a kart, hogy hozzáférjen a tartalék levegőellátáshoz. A kar azonban hajlamos volt a véletlen aktiválásra, ami néha a búvárokat tartalék nélkül hagyta, amikor a legnagyobb szükségük volt rá.
A J szelepek legfontosabb jellemzői
●Tartalék kar: Szükség esetén további 300 PSI levegőt biztosított.
●Kritikus biztonsági funkció: Lehetővé teszi a búvárok számára, hogy biztonságosan felismerjék az alacsony levegőt és a felszínt.
●Avulás: A merülő nyomásmérők megjelenésével szükségtelenné vált.
●J-rúd rögzítés: A tartalékkart gyakran „J-Rod” segítségével meghosszabbították, hogy könnyebben elérhető legyen.
A búvárszelepek evolúciója
Az 1960-as évek elején a merülő nyomásmérők bevezetésével a J szelepek szükségtelenné váltak, mivel a búvárok immár közvetlenül ellenőrizhették a levegőellátásukat. Ez a fejlesztés az egyszerűbb K-szelep-konstrukció szabványosításához vezetett, amely ma is a legelterjedtebb szeleptípus.
Elavulásuk ellenére a J szelepek alapvető szerepet játszottak a búvárkodás történetében, és számtalan búvár biztonságát biztosították. Eközben a K szelepek továbbfejlesztett anyagokkal és kialakítással fejlődtek, biztosítva a biztonságot és a megbízhatóságot a modern búvárkodásban.
Összefoglalva, a K és J szelepek történetének megértése értékes betekintést nyújt abba, hogyan fejlődtek a búvárfelszerelések a búvárok biztonságának biztosítása és a víz alatti élmény fokozása érdekében. Ma a technológia és az anyagok fejlődése lehetővé tette számunkra, hogy magabiztosan és könnyedén fedezzük fel a víz alatti világot, részben ezen úttörő szelepek innovációinak köszönhetően.
Feladás időpontja: 2024. május 17